X

“WITH FAITH AND COMPETENCE”

Humanitárius segítségnyújtás az ukrajnai válságban

 

 

 

Felhívás adományozásra!

 

Nagyon hálásak vagyunk minden segítségért és felajánlásért, amit az eddigiekben juttattak el hozzánk támogatóink.

A továbbiakban is hatalmas szükség van az összefogásra!

 

 

MAGÁNSZEMÉLYKÉNT SEGÍTENE?

A 1355-ös segélyvonal hívásával 300 Ft-tal támogatja az ukrajnai missziónkat.

A www.baptistasegely.hu/adomanyozas linken pár kattintással bankkártyás fizetéssel juttathatja el hozzánk adományát, illetve „Ukrajnai Krízis” közleménnyel a UniCredit 10918001-55555555-55555555-os számlaszámon fogadjuk.

Tartósélelmiszer, higiéniai cikkek, matracok, ágynemű, gyógyszer felajánlását kérjük jutassa el gyűjtőpontjaink valamelyikére.

 

A lista itt található: bit.ly/gyujtopont-ukrajna

 

CÉGKÉNT, SZERVEZETKÉNT SEGÍTENE?

Amennyiben közösségi gyűjtést kerül megszervezésre, természetbeni adományozás esetén, kerüljünk kapcsolatba az ukrajna@baptistasegely.hu e-címen, hogy egyeztethessük a legszükségesebb adományok listáját.

 

 

 

HELP FORM OUTSIDE HUNGARY

Please support our work via bank transfer, so we can provide for those in need!

 

 

Name of beneficiary’s:

Baptista Szeretetszolgálat

Address of beneficiary’s:

1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 57. 1. em.

IBAN:

HU28 1091 8001 5555 5555 5555 5555

 

To: UKRAINE CRISIS

Bank name:

UniCredit Bank Hungary Ltd.

Swift code: BACXHUHB

Address of bank:

1054 Budapest, Szabadság tér 5-6.

 

 



Márk története

- az első ukrán út során
Az éjjel átvittük Ukrajnába az első baptista segélyszállítmányt . Ahogy átléptem a határon, az első váratlan élményem az volt, hogy mindaz, amit a sajtóban, a médiában láttam, az milyen húsbavágóan valóságos, amikor közelebb kerülök hozzá.
Átléptünk a határon, megyünk a kátyús utakon, látjuk a hatalmas sort, a bőröndjeiket vonszoló, hatalmas csomagjaikat cipelő családokat, a kisgyerekeket, a tolókocsis kislányt…
Átadtuk az élelmiszeradományt a kinti munkatársainknak, akik rendkívül mosolygósak, csendesek. Nem látszik rajtuk félelem, csak a fáradtság, kimerültség az egész napos mentális megterhelés után. Elmesélik, hogy a menekült-áradat a következő órákban várható Ukrajna belső területeiről. S a férfiakat érintő határzár miatt az is várható, hogy a menekülők egy része az ukrán oldalon ragad majd. Nekik kell majd segítenünk. Értettem, hogy mire gondol, de hogy valójában mit is jelent ez, azt kicsit később, hazafelé, a határnál fogtam fel igazán.
Jövünk haza, szeretnénk átlépni a határon. Épp az útleveleket pecsételtetjük, a vámolnivalót ellenőrzik, amikor a mellettünk lévő útleveselbódéhoz lép egy három fős család. Egy apuka, egy anyuka és egy hat év körüli kislány. Egy kedves magyar fiatal család.
Egyszer csak a kislány keservesen felsír.
S ahogy őket látjuk, akkor realizáljuk, mit is jelent ez a határzár. A tizennyolc és hatvan közötti férfiak már nem hagyhatják el az országot, mert hadkötelesek.
A krízis menekülésre készteti az embereket, de a határnál végül a biztonság helyett egy fájdalmas döntés várja őket. Mi legyen a családdal, ha az apának maradnia muszáj? Együtt maradjanak? Váljanak szét, a feleség és a gyerek biztonságát választva? Mit lehet ilyenkor tenni?
Ott állt az a kis család, és egy perc alatt dönteniük kellett a jövőről.
Megrázó volt végignézni a küzdelmüket, hisz épp ekkora a lányom… Én is lehetnék az a férfi, a lányom is kerülhetne hasonló helyzetbe. Mit tennék? Apukaként én legszívesebben átküldtem volna a feleségemet, hogy “menjetek, a lényeg, hogy biztonságban legyetek!” De az se lett volna egyszerű döntés, átküldeni egyedül az ismeretlenbe…
Visszaültem az autóba és a kolléganőmmel szótlanul, síri csendben hallgattuk, ahogy búcsúzkodnak, vígasztalják egymást. Elképesztő volt látni, hogy a kislány felfogta mi történik velük. Sírva ölelte a szüleit.
Néhány másodperc alatt átéltük, mennyire erős dolgok történnek itt a határon. Mennyi élet fordul, mennyi remény születik vagy vetél el, mennyi emberi érzés kavarog, milyen sok élet fordul így vagy úgy.



Információ az Ukrajnából menekülőkről

A kormány február 24-én éjjel rendeletben menedékesként ismerte el az Ukrajnából menekülő emberek túlnyomó többségét. Ez egy, a menekült státusztól eltérő, ideiglenes, gyorsan adható védelmi forma, amiről a főbb tudnivalókat az alábbiakban összegezzük.

Mit jelent az, hogy valaki menedékes?

Ha egyszerre nagy tömegek kénytelenek elhagyni hazájukat, mert ott háború tört ki, akkor a kormány döntése alapján az ő esetükben nem kell egyesével, részletesen megnézni, hogy milyen veszély fenyegetné őket, hanem – szinte automatikusan – védelmet kapnak Magyarországon.

Kire vonatkozik?

Ez a védelem azokra vonatkozik, akik ukrán állampolgárok és Ukrajnából menekülnek Magyarországra. Azokra is vonatkozik, akik nem ukrán állampolgárok ugyan, de jogszerűen (például ukrán tartózkodási engedéllyel vagy vízummal) tartózkodtak Ukrajnában. Most ők is megkapják Magyarország védelmét.

Hogyan lehet igazolni, hogy valaki jogosult a védelemre?

Először is kérni kell, hogy neki Magyarország nyújtson védelmet. Ekkor egy eljárás indul, amit az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságnak 45 napon belül le kell folytatnia. Ebben az eljárásban azt kell igazolni, hogy aki védelmet kér, ő ukrán állampolgár, vagy nem ukrán állampolgár, de jogszerűen lakott Ukrajnában. Ezt különböző okmányokkal, igazolványokkal lehet a legkönnyebben megtenni. Fontos azonban, hogy akkor is megkaphatja a védelmet valaki, ha nincs semmilyen okmánya – ekkor azonban valószínűleg egy hosszabb meghallgatással kell számolnia, ahol részletesebben kérdezi majd meg a hatóság, hogy honnan érkezett.

Bejöhet valaki Magyarországra úgy is, hogy nincs útlevele?

A jelenlegi helyzetben Ukrajna irányából ezt lehetővé kell tenni.

Meddig számít valaki menedékesnek?

Addig állhat fent ez a védelem, ameddig a kormány szerint fennáll ennek a speciális védelemnek az oka. A kormány rendelete, amivel menedékesként ismeri el az Ukrajnából menekülőket, jelen állás szerint június 1-ig maradhat hatályban. Ez azonban a következő időszakban könnyen változhat.

Mi a helyzet a magyar állampolgárokkal?

A magyar állampolgárok (akár ukrán–magyar kettős állampolgárok, akár csak magyar állampolgárok) Magyarországra bármikor beléphetnek és itt bármeddig tartózkodhatnak. Nekik nem kell – és nem is lehet – külön védelmet kérniük.

Milyen támogatást kaphat egy menedékes?

Az Ukrajnából érkező menekülőket addig, ameddig az eljárás tart, befogadó állomáson (menekülttáborban) helyezi el az állam, ahol étkezést és orvosi ellátást is biztosít. Aki tud a maga számára szállást biztosítani (pl.rokonoknál, ismerősöknél, barátoknál), annak nem kell befogadó állomásra menni, bár ekkor kevesebb támogatást is kapnak.

Az eljárás végén, amikor hivatalosan is megkapja valaki a menedékes státuszt, akkor – a védelem teljes időtartamára – jár neki lakhatás egy befogadó állomáson (menekülttáborban), egészségügyi ellátás, a gyerekeknek oktatás és havi pénzbeli támogatás is. Ahhoz, hogy egy menedékes dolgozhasson, külön munkavállalási engedélyt kell kérnie.

A menedékes magyar személyi igazolványt is kap, ami azonban különbözik a magyar állampolgárok személyi igazolványától.

 





Zajlik az élet a nyíradonyi iskolában kialakított menekültszállón. Az itt élő családok napi háromszori étkezést, az önkormányzat segítségének köszönhetően melegételet is kapnak. A gyerekek örömmel fogadták az adományokból érkező játékokat is.

 

 

 

 

Február 27-én megkezdte a segítségnyújtást a Tiszabecsi Határátkelőhelynél a Baptista Szeretetszolgálat.





Egy tonna tartós élelmiszer és 300 darab pizza a menekülőknek. 



 


A Híd Kárpátaljáért összefogás 


A Híd Kárpátaljáért összefogás keretében a karitatív szervezeteink szálláshelyek és befogadó családok jelentkezését, valamint étkezési kapacitások és tartós élelmiszer felajánlását várják.

A szervezett és összehangolt segítségnyújtás érdekében a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány és a Magyar Vöröskereszt az alábbi elérhetőségeken várja a felajánlásokat:

 

Kormányzati:

e-mail: karpataljaert@me.gov.hu 

honlap: www.hidkarpataljaert.gov.hu

 

Katolikus Karitász:

e-mail: karpataljaert@caritas.org.hu

tel: +36 (1) 372 0910

 

Magyar Máltai Szeretetszolgálat:

e-mail: karpataljaert@maltai.hu

tel: +36 (70) 653 1324

              

Magyar Ökumenikus Segélyszervezet:

e-mail: karpataljaert@segelyszervezet.hu

tel: +36 (70) 664 8645

 

Magyar Református Szeretetszolgálat:

e-mail: karpataljaert@jobbadni.hu

tel: +36 (80) 296 844

   

Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány:

e-mail: karpataljaert@baptistasegely.hu

tel: +36 (20) 886 2292

 

Magyar Vöröskereszt:

e-mail: karpataljaert@voroskereszt.hu

tel: +36 (1) 374 1374

 


 

Folyamatosan érkeznek a magánszemélyek, cégek, szervezetek és baráti közösségek adományai az országszerte kialakított gyűjtőpontokra, így a Baptista Szeretetszolgálat pákozdi logisztikai központjába is. 

 

 

 

 

Szilvi története

Nehéz szavakkal visszaadni, amit az ember három Tiszabecsen eltöltött nap után érez.

Szeretet. Szolgálat. Erre szántuk az életünket úgy általában is, de ezekben a napokban ez a legtöbb és a legkevesebb is, amit a Baptista Szeretetszolgálat munkatársaiként és önkénteseiként adhatunk azoknak a nőknek és gyerekeknek, akik Tiszabecsen lépik át a magyar-ukrán határt, lépnek át életük következő, ki tudja mit rejtő fejezetébe.

Lányok és asszonyok. A tinédzsertől az alig botorkáló idős néniig. Gyermekek. A négy hetes csecsemőtől, a szaladgáló óvodásokon át a kamaszfiúkig. Kijevből vagy a kárpátaljai magyar falvakból, Csehországba, Soltvadkertre vagy épp sehová se tartva. Egy reklámszatyorral vagy egy gurulós bőrönddel jönnek sietve, átfázva, félve és szorongva. Futnának tovább azonnal, vagy innen nem akarnának sehová se menni, hisz az itteni matracon biztonságot leltek, aludtak, ettek is az éjszaka... Honnan jönnek? Mi történt velük a háború eddig eltelt napjai alatt? Hol hagyták a férfit? A fronton? Vagy otthon a behívót várva? Hogy hozták meg a döntést, hogy elindulnak? Egy pillanat alatt? Vagy napok dillemája volt? Hány órája vannak úton? Mi történhetett eddig velük? Mit éltek át, mi mindent éreztek, amikor dönteni, indulni, búcsúzni, elválni, vonatra szállni, vonaton várni, órákat a határon állni, idegen földre lépni kellett? Kinek tudják elmondani, kivel tudják megosztani ami történt, ami történik, ami a jövő miatt szorongatja őket? Talán csak Isten látja őket, csak ő hallja elsuttogott vagy ki se mondott imáikat, s követi az útjukat az otthonaikból, hazájukból életük következő, ki tudja merre tartó, mit is rejtő fejezetébe. Mi néhány percre vagy órára látjuk csak őket. Sokaknak csak egy szendvicset, vizet vagy meleg teát adunk, amikor leszállnak a határról a segítő pontra őket szállító buszokról. És egy mosolyt, talán egy biztató szót. Milyen sokmindenre képes a szeretet! Mindig is tudtam, hogy így van, mégis megdöbbentő látni, hogy még az elutasító, merev tekintet is meglágyul, ha az ember nem adja fel. Egy bátorító mosoly, egy érintés, egy biztató szó, egy szelet csokoládé, s a bizalmatlanul érkező menekülő is megtorpan egy pillanatra, mégis elfogadja azt a szendvicset, és amikor a segítő szemébe néz, hirtelen megérzi, hogy itt őt valakik várták, valakinek ő fontos ebben a pillanatban. Másoknak az első megálló ez az állomás. Közülük is jó néhányan félnek bejönni. Azt mondják, a kapu előtt is kihúzzák azt az egy-két órát, amíg ideér a magyar rokon, vagy a további tranzit. Köszönik, de nekik elég az, amit az utcai segítő pontnál kapnak. Ám ha nem adjuk fel az invitálást, tíz-húsz perc múlva ők is bejönnek, s leülnek (ha épp akad egy szabad szék, egy hely a tornapadon, vagy a folyosó sarkán). Megpihennek, megmelegednek, esznek, isznak, mosdóba mennek, majd útra kelnek oda, ahol valaki őket várja. Megint mások feszülten, izgatottan jönnek, mert tudják, hogy hova is kellene eljutni, de vajon hogy fogják megtenni azt a sok-sok kilométert, hogy találnak majd valami fuvart és honnan, hogy adnak hírt haza, mert sikerült a határt átlépni? „Üdvözlöm. Miben segíthetünk? Tudja, hogy hová megy? Jönnek majd önért? Segítsünk valami fuvart találni?” És beindul a tiszabecsi baptista utazásszervezés. Csehbe menne? Mindjárt bemutatjuk Irinának, aki nemcsak hogy összegyűjtni a Csehországba tartókat, de ukránul is beszél, mindent elmagyaráz, megnyugtatja őket. Szavai - mint a szél és a Nap a mesében - leolvasztják a menekülőről a kabátot, kioldják belőle a feszültséget, és az ember a következő pillanatban azt látja, hogy már a tornatermi szállás egyik matracán pihen a csatlakozásra váró menekült. Kik lehetnek azok a csehek, akik egy másik civilszervezetként naponta öt-hat mikrobuszt küldenek ezekért a menekülő ukrán nőkért, és teljesen ingyen viszik őket a testvéreik, férjeik után? De nem csak ők vannak! Ott van már a német szál is! A szombathelyi Zoltán péntek óta nyomja itt a kisbuszával. Dunántúli barátai Sopronban, Győrben és Szombathelyen várják átmeneti szállással, pihenővel majd csatlakozással azokat, akiket Ausztriába, németbe vagy Hollandiába indít el Zoltán. S azok a barátok összeadják a benzin árát, kisbuszokat bérelnek, hogy ezeknek a sose látott embereknek megoldjanak egy megoldhatatlannak látszó kérdést. Ki lehet Zoltán civilben? Hogyan folyt eddig az élete? Nem tudom. Ahogy azt se, naponta hányszor is hívjuk egymást. De talán csak én tudom, hogy tegnap huszonhat embernek segített, hogy felüljenek arra a kilencven fős német buszra, ami a magyar határtól egészen Hollandiáig vitte a menekülőket. Zoltán tegnap reggel még Munkácson is járt, onnan is hozott a buszra egy családot. És Barabáson, Lónyán meg Beregsurányban... Tőlünk négy nőt és egy kisgyereket vitt el ahhoz a német buszhoz. Huszonhat embernek segített, és akkor még csak dél volt.

Aztán ott vannak azok is, akik nem tudják hová menjenek. Akik pár óra alatt itt érzik magukat itthon, s a legszívesebben ők sehova máshová nem akarnának menni. De menni kell, mert ide folyton jönnek mások. Csak hétfőn közel háromezer ember fordult meg nálunk a segítő ponton. Ettek, ittak, megmelegedtek, kitalálták, hogy innen hogyan tovább, majd mentek. Mennyi történetet tudnék most megírni, de nincs idő, mert míg ezeket írom, most is jönnek, érkeznek a határról, mások meg a matracaikon ébredeznek, összecsomagolják megmaradt életüket, és lassan búcsút intenek Tiszabecsnek.

Tiszabecs. Ahol eddig sose jártam. Nem tudtam, hogy itt él Viki és Csaba, Ildikó, Janka és a többiek, akiket már sose felejtek. Hogy itt olyan asszonyok dolgoznak az iskolai konyhán, hogy a tanítási szünet alatt is bejönnek, és a menekülteknek főznek, hogy éjszakai műszakba szervezik magukat, és csak azt veszem észre, hogy éjjel is főztek egy meleg gulyáslevest. Tudjátok mit jelent egy tál meleg étel annak, aki a mínuszokban a háborúból menekül? Ezek az asszonyok a megfizethetetlent adják, levesbe főzik a szeretetet, reggel meg forró kakaóba, aztán meleg virslibe és délben egy új ragulevesbe. S amikor látják, hogy alig-alig jönnek a levesért, az önkéntesek kitalálják, hogy tegyük tálcára a tányérokat, s hordjuk körbe a melegedőben. S lássatok csodát, kiderül, hogy igazából mindenki enne!

Micsoda pillanatokat láttam Tiszabecsen! Mondanám még, de inkább megyek, mert ma is annyi munka vár! Talán most indulnak épp Kijevből azok a hölgyek, akikkel este már találkozni fogok. Másokat a munkatársaim épp most segítenek. A rohodiak már szedik a szemetet, ürítik a kukákat, az önkéntesek kenik a szendvicseket, hisz pár ezret ma is le kell gyártsunk, a naményi tanár kollégák most zárják az éjszakai tolmács-műszakot. Valaki épp a raktárba szalad pelenkáért, vagy az orvost hívja, de bármit is tesz, azzal szeret és szolgál. Mert ha valaha, akkor ezekben a napokban ez a legtöbb, és a legkevesebb is, amit egy baptista szeretetszolga megtehet. Kiváltság, hogy a részese lehetek.

(Tiszabecs, 2022.március 2.)

 

 

 

 

 

15 tonna segélyszállítmányt juttatott a Baptista Szeretetszolgálat Kárpátaljára 

 

A háború első napjától juttat el a Baptista Szeretetszolgálat adományokat Kárpátaljára, hogy enyhíteni tudja a kialakult élelmiszerhiányt. Tegnap hét teherautónk kelt át a határon mintegy 12 tonna segélyszállítmánnyal, a héten további három tonna rakományt vittünk partnerszervezeteinknek. Beregszász mellett egy Rivnéből menekült árvaházat is meglátogattunk. 

 

Fáradhatatlanul tevékenykedik a Baptista Szeretetszolgálat a háború miatt kialakult helyzetben. Határainkon belül Tiszabecsen látunk el szolgálatot, információs- és segélypontot üzemeltetünk. Több ezer menekült embernek segítettünk már szállást találni, vagy épp tovább utazni. Emellett folyamatosan juttatunk el Kárpátaljára segélyszállítmányokat, a héten 15 tonna adományt vittünk kárpátaljai szervezeteknek. Az adományok leginkább tartós élelmiszerből, konzervekből, tésztából, cukorból, édességből, üdítőből, higiéniai termékekből és takarókból álltak. A Baptista Szeretetszolgálat munkatársai Beregszász mellett meglátogattak egy árvaházat is, 32 menekült kisgyerek lelt itt biztonságra. 

  • A rivnei baptisták árvaházában élő gyerekek a rakétatámadások alatt hat napig éltek a pincében, mielőtt útra keltek Beregszász felé – meséli Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke. - Megdöbbentő volt látni a gyerekek és a nevelők békességét, örömét. Pedig menekülniük kellett, napok óta hajdinán éltek - ha volt hozzá tej, akkor azzal, ha nem, hát vízzel. Húst jó ideje nem láttak, így különösen hálásak voltak a magyar húskonzervekért és egyéb élelmiszeradományokért, melyekkel most egy ideig el tudják látni a gyerekeket. 

 

 

 

 

 

„Éjjel negyed kettő lehetett már, amikor Dóri önkéntesünk azzal rohant oda hozzám, hogy nagy baj van: egy hat év körüli ukrán kislány zokog, mert elveszítette a szüleit!”, idézte fel a tiszabecsi segítőponton történteket Hári Tibor, a Baptista Szeretetszolgálat ügyvezető főigazgatója. „A tolmácsok segítségével gyorsan kiderítettük, hogy körülbelül negyedórával korábban tovább utazott az a nyolcgyermekes menekült család, amelyikhez a kislány tartozott. A későbbiekben úgy rekonstruáltuk a történteket, hogy amikor megjöttek értük az autók – a két jármű egyikébe az apa, a másikba az anya ült be a gyerekekkel –, kapkodva indulhattak el és nyilván mindkét járműben azt hitték, hogy a másik kocsiban ül a kislány, ezért az utazás során nagyon sokáig nem tűnt fel a hiánya. Kiderült az is, hogy a kislány a mosdóban volt, mialatt a nyilván nagyon fáradt család felkerekedett Németország felé.”
Szerencsére a rémült gyermek el tudta mondani a segítőknek a nevét. Hári Tibor azonnal értesítette a helyszínen lévő rendőröket, közben a kislány egy kicsit megnyugodott, miután a baptista önkéntesek játszottak vele, megitatták, enni adtak neki. A rendőrök Fehérgyarmaton és Mátészalkán is sikertelenül próbálták megállítani a szülőket szállító gépjárműveket. Később, miután fényképek alapján sikerült azonosítani a szülőket, felcsillant a remény, hogy talán könnyebb lesz őket megtalálni, de ez sem vezetett eredményre.
„Önkénteseink fellelték az anya közösségi fiókját, ahová üzenetet küldtek, de vélhetően ezt nem tudta elolvasni. Ezután országos körözést adtak ki a rendőrök, az ukrán menekült asszonyok átérezve a helyzet súlyosságát a közösségi médiában terjesztették a hírt, miközben a segélymunkások lefektették a kislányt, akinek sikerült elaludnia. Közben reggel lett, majd délelőtt 10 órakor érkezett a hír Linzből (kb. 1000 km-re Tiszabecstől): az osztrák rendőrségnél végre jelentkeztek a szülők, miután számukra is kiderült, hogy szörnyű tévedés folytán hátra hagyták egyik gyermeküket.”
A szülők végül visszautaztak Tiszabecsre, a határállomás melletti segítőponthoz, ahol végül sikeresen ismét egyesülhetett a család, az anya és az apa magához ölelhette az elveszett kislányt. A fáradt segélymunkások arcára pedig mosolyt csalhatott a remény, hogy talán egy jó élet várja majd kis pártfogoltjukat, akit ilyen csúnyán megtréfált a véletlen.
 
 
 
 
 
 

A képen: Pam Young Győri Mátéval, a Baptista Szeretetszolgálat fejlesztési igazgatójával, aki ezekben a napokban egyike a határmenti Segítségpont működtetőinek. 

 

 

A mosolygós angol hölgy, Pam Young a tiszabecsi Segítségponton tevékenykedett együtt velünk. Nem először lettek magyar partnerei a segélymunka során, a Ventures Africa elnevezésű programban dolgozott már korábban magyarokkal: azt mondja roppant udvariasan, hogy sokat segítettek neki Maliban. Hozzáteszi, hogy amikor látta, mi történik Ukrajnában, úgy döntött, a humanitárius akciók itteni helyszínein, a magyar-ukrán határon, illetve Kárpátalján a helye.    

„Nekem most itt van a családom”, tárja szét a kezeit mosolyogva. „Rövidesen készülünk át a határon, mert vár ott minket egy iskola százötven gyermekkel és az édesanyákkal, akik nem kapják meg azt a nagyszerű segítséget, amit a Baptista Szeretetszolgálat például a tiszabecsi Segítségponton nyújtani tud. Soha, sehol még nem láttam ennyire jól megszervezett programot, ilyen nagyszerű adományokat, jól kialakított hálózatot. Ez csodálatos ebben a nehéz helyzetben!” 

Büszkék vagyunk arra, hogy Pam ezt a véleményét röviden megosztotta Novák Katalin megválasztott köztársasági elnökkel is tiszabecsi látogatása során. Miként találja fel magát Pam a többi segítő és önkéntes között ennyire távol a hazájától? Isten képessé tette arra, hogy ráérezzen a szenvedők problémáira, és kapcsolatba lépjen velük még a nyelvi akadályok ellenére is. Keresi és meg is találja az utat a hazájukat elhagyni készülők szívéhez.

„Az a helyzet, hogy van itt egy fiatal, csodálatos ukrán hölgy, akiről nem is gondolnád, hogy háborús zónából érkezett. Tegnap este szomorúságot láttam a szemében, és éreztem, hogy beszélnem kell vele. Megtudtam, hogy február 24-e óta egy földalatti bunkerben bujkált, és két-három napba telt, hogy idáig el tudott jönni. Adott nekem egy ajándékot: azt, hogy megismerhettem!” 



 

 

 

 

 

 

 

Azbej Tristan, az Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Helyettes Államtitkárság vezetője az ungvári magyar főkonzulátus meghívására nemrégiben látogatást tett Kárpátalján, amelynek során egyházi vezetőkkel találkozott és olyan oktatási intézményeket látogatott meg, amelyek jelenleg menekültszállóként próbálnak enyhíteni a kialakult humanitárius válság hatásain. Gáton meglátogatta a magyar líceumot is, ahol akkor éppen a Baptista Szeretetszolgálat régi partnere, az észak-karolinai amerikai baptisták orvoscsoportja tevékenykedett. Az eseményen jelen volt Dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke és Gál Dávid ügyvezető igazgató is. Az államtitkárság munkatársai és az őket kísérő személyek megismerkedtek az egészségügyi szakemberek munkájával: egyébként azóta már a harmadik orvoscsoportot utaztatta ki Kárpátaljára a Baptista Szeretetszolgálat. (Az önkéntesek vizsgálnak, felírják és térítésmentesen ki is adják a gyógyszereket, hiszen azokból eddig mintegy három tonna mennyiségben sikerült Kárpátaljára juttatni.) Gát után az államtitkár Beregszászon a kárpátaljai magyar baptistákat is meglátogatta azon a helyszínen, ahol a Hungary Helps program keretében egy raktárhelyiséget tartanak fent a helyszíni segélyezés céljából, és sikerült kialakítani egy koordinációs irodát is.     

Lap tetejére