Budapest – A téli hónapokban a Baptista Szeretetszolgálat Utcafront részlegének és a Baptista Integrációs Központ utcai szolgálatának munkatársai is járják a közterületeket, hogy segítsenek azokon, akiket a szabad ég alatt, összetákolt viskókban, aluljárók kövén ér az éjszaka. 

Kuti Tamás vezeti a krízisautót, Nagy Niki telefonnal a kezében ül mellette. Ma ők ketten az ügyeletesek, nekik kell azonnal indulniuk, ha a Menhely Alapítvány diszpécser szolgálata olyan rászorulóról értesíti őket, akinek sürgős segítségre van szüksége.

A bázis a Baptista Szeretetszolgálat Bánya utcai hajléktalan szállója. Ott függ a falon egy térkép, amely a főváros területén azokat a helyszíneket jelzi, ahol különösen nagy szükség van a szociális munkások ismétlődő jelenlétére: ilyen például az Örs vezér tere, a Puskás Ferenc Stadion környéke, a Népliget, a belváros több pontja, a Keleti pályaudvar, a Lehel tér, a Margit híd pesti hídfője, a Béke tér, az Árpád út, a Savoya park, a Déli pályaudvar, Kelenföld, a Móricz Zsigmond körtér.

A krízisautó hétfőtől péntekig, reggel 8 órától 18 óráig járja a helyszíneket, összesen tíz szociális munkás váltja egymást a szolgálatban.

Aznap először egy beteg embert keresünk az utcákat járva, akit orvoshoz kellene vinni, mert fél oldalára béna és gyógyszerekre szorul. De megszokott kéregető helyein nem találjuk. Az ilyen rászorulók papírmunkáját, a TAJ-kártyát és egyebeket is a szociális munkások intézik a hivatalokban, ami nem kevés feladatot jelent a megszokott, általános segítségnyújtáson túlmenően. Tovább indulunk, egy olyan tájékra megyünk a külvárosban, amely méltán lehetne díszlete egy Kusturica filmnek. A nyomorúság kempingje, jegyzem meg magamban, miközben az erdős területen lévő kihajított bútorokat, szétszórt hulladékot, mérges kutyákat kerülgetjük.

Nagy Niki jó ismerősként köszön az ott élőknek. Egy asszony fogadja, a férje börtönben van. Hálásan veszi át az élelmiszert, amit hozunk. A fia van épp nála látogatóban, fát aprít tüzelőnek. Velük van még néhány ember: a hideg elől behúzódnak a raklapokból összetákolt hajlékba. Nagy Niki elmondja nekem, hogy ők azok, akiket nem tudnak hajléktalan szállón elhelyezni, mert mindannyian valamilyen függőség rabjai: alkoholtól, drogtól, gyógyszerektől. De nekik is élniük kell valahogy, őket is kell segíteni.

A kutyák körülöttünk ólálkodnak, de nem bántanak senkit. „Itt csak a Feri harap” próbál viccelni az asszony a szakállas férfira utalva, aki egy széken kuporog a sarokban, s a csipkelődést így kommentálja: „Ha lenne mivel…”. Ő is csak ritkán józan.

Azt írtam, legtöbbször kilátástalannak tűnik az értük való küzdelem – legtöbbször, mert vannak kivételek. Niki egy kábítószerfüggő fiatalemberről mesél, akit sikerült innen rehabilitációra vinni, majd munkát is találtak neki. Időnként azóta is felhívja a szociális munkásokat, hogy elmondja, jól van, nem kell aggódniuk. „Az ilyesmi tök jó, ez is mutatja, hogy érdemes segítenünk, és soha nem mondhatunk le senkiről”, csillog Niki szeme.

Nincs még nagyon hideg. Tovább indulunk. Mindketten élénken emlékeznek a tavalyi kemény fagyokra, amikor annyira le voltak terhelne a mentők, hogy két órát kellett várniuk a rohamkocsira a hajléktalan emberrel mínusz 17 fokban. Ilyenkor az Utcafront beavatkozása szó szerint és közvetlenül életeket ment. A férfinak amputálni kellett a lábán az ujjait, de túlélte azt a telet.

Egy másik férfit keresünk, aki a fiával tengődik a közterületen. Elvált, az asszony kidobta a fiával együtt, azóta úgy próbálnak élni, ahogyan sikerül. Őket sem találjuk, talán találtak valami munkát maguknak. Legalábbis ebben reménykedünk. Távozóban körbe nézek, a fák égnek meredő szürke ágai túlvilági hátteret rajzolnak az emberi drámák díszletei köré. Kunyhók, viskók, matracok, szemét mindenütt. Ezeket az embereket a szociális segítség mellett saját találékonyságuk tartja életben.      

Az Utcafront 2002-ben indította el téli krízisellátását. A program célja a Budapest közterületén életvitel szerűen tartózkodó, a téli időjárási viszonyok következtében gyakran fagyás és más közvetett módon életveszélybe sodródott hajléktalan emberek ellátása. A célcsoport szükséglete a túlélés alapvető igényén túl a megfelelő orvosi és szociális intézményi ellátások, szolgáltatások igénybevétele. A krízishelyzet súlyosságának függvényében ez gyakran csak azonnali beavatkozással, intézkedéssel valósulhat meg. Az eltelt években megmentett emberek számát nem lehet felbecsülni.

A Baptista Integrációs Központ idén télen a Baptista Szeretetszolgálat korábbi évekből megszokott Utcafront programját egy másik utcai szolgálat életre hívásával egészítette ki. A BIK a Máltai Szeretetszolgálattal közösen indított projektet az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával, a Hajléktalanokért Közalapítvány és a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei közreműködésével, amely során a főváros három forgalmas közterületén, a Blahánál, a Kálvin és a Deák téren segítenek a szociális munkások a hajléktalanokon.

Az eddig eltelt téli hetek alatt huszonöt személyt sikerült a baptista segítőknek szállókon elhelyezni. Ha szükséges, megszervezik az egészségügyi ellátást, s munkalehetőséget biztosítanak. Pénteken a kollégákat pszichiáter szakember is elkísérte.

Vigh Attila a Deák téren Tarnai Adriennel és Szentesi Renátával beszéli meg a teendőket, a csapattal tart Szabó Ferenc Ádám pszichológus is. Attila sok év katonai és segélymunkás szolgálati esztendők bölcsességével vázolja a helyzetet, s bár kollégái jóval fiatalabbak, máris elismert szakemberek. Attila úgy látja, az aluljárókban nagy eséllyel olyan emberekkel találkozunk majd, akik elfogadhatatlan életvitelük miatt már valamelyik hajléktalanszállóról kerültek vissza az utcára, s emiatt sértettek. Ez pedig könnyen szül haragot, agresszivitást.  Vigh Attila néhány szóval a helyes magatartásról, reakcióról beszél, a pszichológus szakember pedig helyeslően bólogat.

Lemegyünk az aluljáróba. A csoport végig járja a területet, akivel kell, szót váltanak a segélymunkások, adatokat rögzítenek, információt adnak. Szállás- és munkalehetőségről, a túlélés, a továbblépés útjairól és módjairól. Szabó Ferenc Ádám pszichiáter közben elmondja nekem, hogy az ilyen hajléktalan élethelyzetek egyrészt függőséget, másrészt pszichiátriai betegséget okozhatnak. Nem ritka a skizofrénia, amely az ilyen emberek között kezeletlen marad, így az érintettek gyakran már nincsenek tisztában valós helyzetükkel. Igazán eredményesen segíteni pedig csak annak lehet, aki hagyja, aki belátásra kész és együttműködik. Mentőt és rendőrségi segítséget kérni csak szélsőséges esetekben lehet ­­– egyébként a fővárosi közterület-felügyelettel és a rendőrséggel az együttműködés folyamatos és zökkenőmentes.

A Baptista Integrációs Központ ezt a programot februártól önállóan folytatja.

Járjuk az aluljárókat, s közben találkozunk „Kígyóval”, „Kecskével”, „Vigyorival” és „Polgármesterrel”. Mintha egy Rejtő-regénybe cseppennék. Mindegyik ember egy-egy sors, mindenkinek megvan a maga drámája, komédiája, tragédiája.        

A Baptista Integrációs Központ (BIK) Soroksáron kettő, Csepelen és Újbudán egy-egy átmeneti szállót üzemeltet hajléktalan léthelyzetben élők számára, a négy intézmény összesen 150 férőhelyet biztosít, a telítettség 100 százalék feletti. Újbudán és Csepelen további 45-45 időszakos férőhely van, ezek is megteltek. Ha az időjárás úgy alakul, azaz a hőmérséklet mínusz 5 fok alá süllyed, az intézmények a bejelentett protokoll szerint valamilyen szükségmegoldást keresve éjszakára minden érkezők fogadnak. A Baptista Szeretetszolgálat Utcafront részlege Kőbányán egy 100 személyes hajléktalanszállót üzemeltet, ott is telt házzal, már a krízishelyek is megteltek. Az ottani szállóra ugyancsak vonatkozik, hogy szükséghelyzetben senkit sem küldenek el, valamilyen megoldást mindenképpen találnak a szociális dolgozók. Nagyon fontos, hogy mindazok, akik olyan fedél nélkül élőt látnak, akinek segítségre van szüksége, hívják a 06-1-3384186-os telefonszámot!

A téli időszakban folyamatosan szükség van adományokra: meleg ruhára, cipőre, tartós élelmiszerre, takaróra, hálózsákra.  Az adományozók az integracioskozpont@orszik.hu (Tel:06-20-253-79-31), az utcafront@baptistasegely.hu (Tel: 06-1-4267865) elérhetőségeken jelezhetik, ha segíteni akarnak hajléktalan léthelyzetben élő embertársainkon.

A pénzbeli adományokat a segélyszervezet az OTP Bank - 11736082-20054403-00000000 számlaszámon várja. A közlemény rovatba írják rá: „hajléktalan ellátás”.