Esztergom – A város az egyik legfontosabb helyszíne a Baptista Szeretetszolgálat Országos Szociális Segítő Központ szemléletformáló, alternatív pedagógiai módszereket alkalmazó célzott prevenciós programjának: riportunk 2019 november végén a "szociális cirkusz" fantázianevű foglalkozást követően készült az Esztergomi Kolping Katolikus Középiskolában. 

– Mi, a Magyar Zsonglőr Egyesület már 2001-ben megalakultunk, s azóta tevékenységünk szerteágazó lett, de a legfontosabb a zsonglőrködés, a cirkusz, s minden, ami hasonló jellegű mozgásokhoz köthető – mondja Szabó Márton oktató, módszertani vezető, azaz Marci a foglalkozások szünetében. –  Próbáljuk egyesületünkben összefogni a Magyarországon ez iránt érdeklődő fiatalokat, s ezen belül is egyik legfontosabb célunk, hogy a zsonglőrködés és a cirkuszi tevékenység jótékony hatásait igyekezzünk kihasználni a különböző célcsoportok érdekében. Úgy szoktuk ezt hívni: szociális cirkusz.

– Mi ennek a lényege?

– Az, hogyha valaki zsonglőrködni tanul, ilyesmiben vesz részt, az nagyon jó hatással van társas és egyéni készségeinek fejlesztésére. Ezt a módszert igyekszünk eljuttatni a különböző iskolákba, tanodákba, ifjúsági klubokba, vagy célzottan olyan csoportokhoz, akik valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek. Például fogyatékos gyerekekkel is sokat dolgozunk. Főleg Budapesten tesszük ezt, mert ott van az egyesület székhelye és a legtöbben fővárosiak vagyunk, de szinte mindenfelé elmegyünk, ahová hívnak minket.

– Hol a trükk abban, amit csináltok?

– A zsonglőrködéssel elég gyorsan értékes sikerélményhez jut az, akit ilyen feladatok elé állítunk. Feladatok, amelyek elérhetőek, amelyek egy kis gyakorlással jól elsajátíthatóak, de amelyek olyan látványos tanulási élménnyel majd eredménnyel járnak együtt, amit nem feltétlenül képzelne el magáról, vagy a társairól senki. Gyakorolni kell, újra és újra megpróbálni ugyanazt, ha először nem sikerül, mivel elsőre soha nem sikerül. Mindez értékes tapasztalat tud lenni már rövidebb távon is, de több foglalkozás után még inkább. Nem kell persze azonnal csodát várni, de mi olyan foglalkozásokat is szeretünk tartani, amelyek hosszabb távon kamatoztathatóak. Ez meghatározóvá válhat egy fiatal életében.

– Sokat kell fegyelmeznetek?

– Nem jellemző. Szeretünk partneri viszonyba kerülni a diákokkal, s közösen játszva teremteni meg azt a légkört, ahol játék közben tanulunk egymástól, és ahol nem tekintéllyel, hanem a közös játék erejével hatunk a fiatalokra annak érdekében, hogy legyenek minél együttműködőbbek.  

– Netán családi hagyomány ez nálatok?

– Nem vagyunk mi cirkuszos dinasztia, nem ilyen közegből érkeztem sem én, sem pedig a társaim. Hobbi szinten kezdtem el zsonglőrködni még ifjúkoromban, aztán jött az ifjúsági munka. Végzettségemet tekintve eredetileg antropológus vagyok, de aztán rájöttem, hogy amit szeretek csinálni, az nagyon jó eszközzé válhat a fiatalok körében végzett szociális munka területén is. Egyesületünknek mára sikerült ezt a módszert meghonosítania Magyarországon: összekötöttük a munkát és a hobbit az életünkben.

Kecskés Kata, az Esztergomi Kolping Katolikus Középiskola szociális oktatója egyben két osztály főnöke is.

– Miként tapasztalja, mennyire fogékonyak a diákok arra, ami történik velük a szociális cirkusz foglalkozásain?

–  Ez változó. Attól függ, melyik korcsoportról és évfolyamról van szó, de legjobban az befolyásolja a hozzáállást, hogy milyen a családi háttér és mit hoznak otthonról – válaszol Katalin. – De motiválhatóak. Először persze mély tagadásban vannak, mindent hárítanak, de később, amikor látják, milyen jók a foglalkozások és milyen jó az, ami a programban történik velünk, azt elfogadják és szeretik nagyon. Én magam is szoktam olyan napokat rendezni, amikor játszóteret csinálok egy-egy tanteremből, és ezzel a társas együttlétet erősítem bennük.  

– A Baptista Szeretetszolgálat OSZSK programja elsősorban a drogprevencióról szól. Miként látja, mennyire érinti a kábítószerhasználat veszélye a fiatalokat?

– Nagyon. Mindig úgy érzem, egy lépéssel előttünk járnak. De nem csak mi előttünk, hanem még a drogprevencióval foglalkozó szakemberek előtt is, annyira tájékozottak. Mi a Kolping-szemlélet alapján fogadjuk a gyerekeket, hozzánk nagyon nehéz helyzetből érkeznek a diákok. Szinte mindannyian problémásak, alig akad kivétel: az életükből hiányzik a szeretet. Amikor megérzik, hogy ők itt fontosak, akkor következik a játszmázás, előjön belőlük a düh és a harag, ami persze nem nekünk szól. Aztán amikor ezen túljutnak, akkor jön egy nagy fordulat, s onnantól kezdve lehet velük igazán dolgozni. De ez nagyon nagy erőfeszítéseket igényel. Fontos, hogy a fiatal itt legyen nálunk, mert akkor tudom, hogy nem árulja a testét, nem lövi magát, nem ül részegen a kocsmában. A tanórák 45 percesek – ám nekünk sok másra is figyelni kell.

Az Esztergomi Kolping Katolikus Középiskola igazgatónője, Czaheszné Ujvári Zsuzsanna nem kis nehézségekkel kénytelen megküzdeni nap, mint nap tizenegy kollégájával együtt az intézményben. Ő azt mondja, egy kicsit pszichológusnak is kell lennie, mert bíznak benne a fiatalok.  

– Mi egyházi iskola vagyunk, az utolsó esély iskolája: hozzánk azok a gyerekek iratkoznak be, akiket máshová már nem vesznek fel – mondta az intézmény vezetője. – Gyenge tanulmányi eredményűek, magatartási és beilleszkedési zavarral küzdőek. A diákok legalább fele nem teljes családból jön, s egyre inkább divat, hogy a lányok elköltöznek a fiúikhoz és úgy élnek együtt. Nagyon gyakori, hogy a család semmilyen mintát nem ad, a szülők egyáltalán nem törődnek a gyerekeikkel: sok esetben azt tudják, merre jár. Ezeknek a fiataloknak nincsen motivációjuk, már az általános iskolában tele voltak kudarcélménnyel, nem volt sikerélményük és nem is hisznek magukban. Nagyon sokan érkezésükkor írni-olvasni sem tudnak rendesen, s nagyon nagy energiát fektetünk abba, hogy eljuttassuk őket a szakmunkás vizsgáig. Idén is van tizenöt olyan diákunk, aki érettségizhet, de ezt a lehetőséget egy tollvonással elvették tőlünk. Megváltozott a szakképzési törvény, újra visszaminősítettek minket szakképző iskolává, így a hozzánk járó gyerekeknek esélyük sem maradt arra, hogy nappalin érettségit szerezzenek.

– Mi a véleménye a Baptista Szeretetszolgálat programjáról?

– Nagyon örülök annak, hogy elhozták hozzánk. Azért lett a legfontosabb, mert a gyerekek nagyon fegyelmezetlenek, ezért a pedagógusok „frontális” osztálymunkát végeznek. Tudjuk, hogy ennek mennyi hátránya van. A fiataloknak éppen arra van szükségük, hogy az elméleti órák mellett megerősítsük őket abban: vannak olyan dolgok, amikben ők is jók. Ehhez kellenek az olyan foglalkozások, gyakorlati órák, amelyek rámutatnak: te ebben ügyes vagy, kipróbálhatod magad! A kislány, aki a foglalkozás után megkeresett, lelkesen újságolta, hogy mennyire nagyon jó volt minden és nagyon tetszett neki…