- Először 1987-ben jöttem az országba, akkor 1995-ig éltem itt. 2005-ben tértem újra vissza, azóta folyamatosan itt dolgozom. Utoljára 2006-ban voltam otthon , de akkor is csak látogatóban.

 

- Mit tud tenni ?

- Tanítok, bibliaiskolát vezetek. Illetve ma már csak támogatom őket ebben, hisz a helyieknek adtam át a bibliaiskola vezetését, amit 2005-ben alapítottam. A közelmúltban építettünk egy három tantermes iskolát is, most az iskola egyik tantermében alapítottunk egy új gyülekezetet, tegnap ott prédikáltam. Jelenleg az ebolával kapcsolatos munkákra koncentrálunk.

 

- Milyen most a helyzet?

- Nagyon, nagyon veszélyes, mert az emberek nem értik, mi történik. Nincs változás, pedig szerintem rengeteg fontos dolgot meg tudnának csinálni. most mindenkinek takarítania kellene, kimeszelni a kunyhóikat, kutakat kellene ásni, a meglevő kutakat kellene mélyíteni.Feladat volna elég, pl. eltakarítani a szemetet, elásni, a többit kihordani a településen kívülre. Ehhez képest a helyiek csak ülnek és hallgatják a rádiót. Vagy ott vannak a szokásaik. Nagy temetési szertartásokat tartanak 200-300 fővel, ami az adott helyzetben nagyon veszélyes, de nem adják fel a szokásukat. Nehéz a gondolkodásukat megváltoztatni. A szegénység is óriási probléma.

 

- Mit jelent a karantén?

Az élelmiszereket ugyan beengedik, de kifelé már nem vihetnek semmit, emiatt nagyon sokan nem tudják eladni a terményeiket, ezért nincs pénzük. A kiskereskedők, akikből jópár van errefelé, lassanként tönkremennek. Elterjedtek a csapos vödrök, otthon talán inkább hordónak neveznénk, mert vezetékes víz sehol sincs. Ez a csapos megoldás fontos lenne, mert így mindenki tudna kezet mosni, de nincs rá pénz. Amennyit tudunk, segítünk. Ha van pénzünk, vödröket, fertőtlenítőszert, szappant veszünk és viszünk az embereknek, meg rizst, hogy ne éhezzenek. De nagyon nehéz a helyzet, és azt hiszem, ha nem dobnak piacra gyógyszert, elég kilátástalan is.

 

- Lehet-e így dolgozni?

- A gyülekezeti munkát el tudom végezni, de most inkább az ebolára koncentrálunk. Azok munkáját segítem, akik az ebolával kapcsolatban tevékenykednek.

 

- A világ jól reagál az ebolára? Van okunk pánikra?

- Nem tudok erre választ adni. Valószínűleg a külvilág sokkal jobban reagál, mint az érintett országok. Magyarország jobban fel van készülve az ebolára, mint Sierra Leone. Az a megérzésem, hogy valahol már gyógyszer is van. Lehetetlennek tartom azt, hogy a nagyhatalmak nem készülnek fel egy lehetséges ebola támadásra.

 

- Lesz újra polgárháború?

- Remélem, hogy itt nem. A tíz éves háború szörnyűségei után az emberek most békésen élnek. Nagyon jó államelnök van, akit szeretnek az emberek, és aki mindent megtesz az adott helyzetben. Itt is vanak persze panaszkodók, akik a kormánytól várják, amit nekik kellene megtenniük. de többségében nyugodtak az emberek. A másik, amiről szólni kell, hogy az ebola csak az egyik probléma az életükben. Pusztít a kolera, malária és más veszély is van. Éjjel pl. egy nagy fekete kobra jött be az udvaromba. De tovább kell menni.