Devecser – A Dunántúl egyik leghátrányosabb helyzetű térségében osztott ki nagy értékű segélyt a Baptista Szeretetszolgálat.  

Hét éve, 2010. október 4-én hosszú évtizedek legsúlyosabb katasztrófája következett be Magyarországon: a vörösiszap áradás tíz halálos áldozatot követelt és az anyagi kár is igen jelentősnek számított. A maró hatású ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét. A Rescue24 mentőegység azonnal a helyszínre sietett és részt vett a katasztrófa következményeinek felszámolásában. A Baptista Szeretetszolgálat tehát először kutató-mentő feladatokkal járult hozzá a helyzet enyhítéséhez, később élelmiszerrel, tisztasági csomagokkal, ruházattal, cipőkkel, különböző vásárlásra jogosító utalványokkal látta el a rászorultakat. A segélyszervezet annak idején 49 család ingóságának pótlásában vett részt, melynek értéke közel 100 millió forint volt.

A Baptista Szeretetszolgálatnál nem felejtették el a térséget, nem feledkeztek meg arról, hogy bár a katasztrófa emléke halványul, a rászorultság mértéke azért még ma is bőven ad tennivalót a területen. Az adományozási igazgatóság munkatársai november 6-án, hétfőn – a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel való együttműködésben – 2,5 millió forint értékben, közel 900 rászorult részére osztottak ki Devecser központjában elsősorban tartós élelmiszert és édességet. A márkátlanított, új állapotú ruhaneműkből, szabadidő ruhákból, sapkákból, használt ruházati cikkekből is kaptak a szegények, a gyerekeknek pedig bőven jutott játék. Herencsárné Klug Györgyi adományozási igazgató arról számolt be, hogy a tervek szerint ebben az évben még legalább két helyszínen, hasonló méretű adományozási akciót hajt végre a segélyszervezet.    

György Anita, a devecseri Család és Gyermekjóléti Központ és Szolgálat vezetője elmondta: főleg a Somló-környéki településeken igen nagy a rászorultság, ahol sok a nélkülöző szegény, többségében roma származású ember. Ennek oka elsősorban a munka hiánya, a rossz infrastruktúra, az elégtelen közlekedési hálózat, amely megakadályozza az ingázást. Súlyos gond az is, hogy a térségben élők közül kevesen rendelkeznek megfelelő szakképzettséggel, a közfoglalkoztatásból pedig csak nagyon szűkösen élnek meg a 6-8 gyerekkel rendelkező családok. Bár az utóbbi időben nagy előrelépés történt annak érdekében, hogy növeljék azok arányát, akik a munkaerőpiacon használható képesítéssel rendelkeznek, a szociális munkások véleménye az, hogy egyelőre még nincs annyi adomány, amelynek ne lenne gazdája a Dunántúl egyik leghátrányosabb helyzetű térségében.