“WITH FAITH AND COMPETENCE”

Szociális munka

Súlyos kereszt egy életen keresztül: ismét segítettünk egy „legszegényebben”

Author: Főadmin Date: 2016. június 30., csütörtök 10:53

 

„Az egész akkor kezdődött, amikor a nagyobbik gyerek megszületett Nyáregyházán, itt, ebben a házban”, mondja Gyenizs Józsefné, Leopold Anna. „A fiam megbetegedett, másfél éves korában egy napon elveszítette az eszméletét és kiderült, súlyos központi idegsérülése van, halmozottan fogyatékos. Utána következett a férjem, neki gégedaganata lett. Attól kezdve nem tudott dolgozni, csak sorakoztak egymás után a problémák, a cukorbetegség, aztán vizesedett a lába és mindene. Miután kivették a gégéjét és a hangszálát, többé már beszélni sem tudott.”

Aztán megszületett Krisztián: róla 8 hónapos korában derült ki, hogy ugyanaz a betegsége, mint Gábornak. Élete nagy részét mindkét gyerek a kórházban töltötte.

„Súlyosbodott a helyzet, 16 éves korában Krisztiánnak gyomorszondára lett szüksége, mert nem lehetett táplálni a száján keresztül. A sok probléma miatt kezdtünk minden szempontból leépülni. Három éve meghalt a férjem, azóta pedig mindkét gyereket egyedül neveltem: Gábor ma 33, Krisztián 26 éves. Állandó felügyeletre szorulnak, egyikőjük sem szobatiszta.”

Az asszony csonka kezét tördeli és úgy sorolja nehéz életének részleteit. Egy olyan életét, amely sokaknak nem is lenne élet.

„Csak néhány ezer forint lakásfenntartási támogatást kapok az önkormányzattól, ápolási segélyt az államtól, de örököltem két hitelt, és nem tudom, hogy azokkal mi lesz. Ebbe az egészbe én is belebetegedtem, felment a vérnyomásom és kórházba kerültem. Gábor és Krisztián rokkantnyugdíjas: összesen minden pénzünk nem egészen 120 ezer forintot, ebből élünk hárman, mire minden kötelezőt kifizetek, talán 30-35 ezer marad egy hónapra. Pedig a gyógyszereket is meg kell venni és a szondáért is fizetnem kell”.

Az asszony Somogy megyéből, férje Tolnából érkezett annak idején a dunántúli városba, Székesfehérvárra. A munkahelyen ismerkedtek meg, Anna takarított, a férje üveges volt a Vegyépszer vállalatnál. Munkásszállón laktak, aztán onnan költöztek Nyáregyházára.

„Négy évet töltöttünk Fehérváron, aztán az esküvő után költöztünk ide, s Budapestre jártunk dolgozni. Nagyon nehéz a gyerekekkel, a kisebbik betegebb, mint a nagyobbik, hiszen 26 éves és csak 23 kiló. A férjemnek sem volt könnyű, de kitartottunk egymás mellett. Ő még élhetett volna, de miután háromszor megműtötték, azt mondta, többé nem akarja, hogy megoperálják. Pedig az élete végére már nem volt daganata, de a tüdőgyulladás mégis fél óra alatt elvitte. Az ő legnagyobb fájdalma az volt, hogy nem tudott beszélni: azt kértem, írja le, hogy mit akar mondani, de nagyon rossz volt neki ezt elviselni.”

Megkérdezem, mi történt a kezével.

„Amikor a fiam egyszer elveszítette az eszméletét, kapkodtam, benyúltam a centrifugába és az letépte az ujjamat.  Hirtelen szaladtam volna hozzá, de megijedtem és belenyúltam a gépbe. Megszoktam már így, írni is tudok nagy nehezen, mindent megcsinálok, amit kell. Muszáj, mert nem nagyon számíthatok senki másra”.           

A Baptista Szeretetszolgálat adománygyűjtést szervezett a vidéki segélyosztások helyszínein, majd a Családbarát műsorban is bemutatták őket. Tavaly kétségbeejtően rossz állapotú házukat a segélyszervezet felújíttatta és új mosógépet vásárolt.

Gyenizs Józsefné özvegy, aki hiteleket örökölt. Férje közvetlenül halála előtt két kölcsönt vett fel az OTP Banktól, melyek törlesztése teljesíthetetlen feladatot jelentett az asszonynak. Az egyik tartozást még megpróbálta erején felül törleszteni, de a másikat a két beteg fiú mellett meg sem kísérelhette rendezni. A tartozás kamatokkal megnövekedett összege 800 ezer forintra rúgott, a hitel végrehajtóhoz került, a házat elárverezhették volna a fejük fölül.  

A Baptista Szeretetszolgálat Adományozási Igazgatósága levelet írt dr. Csányi Sándor elnök-vezérigazgatónak arra kérve, hogy közösen találjanak megoldást. A segélyszervezet vállalta a hitel egy részének kifizetését és a fennmaradó rész elengedését kérte. Válaszlevélben arról kaptak tájékoztatást, hogy az OTP Bank nem követeli a hitel kamatait abban az esetben, amennyiben a kamat nélküli összeg – 660 ezer forint – június 30-ig egy összegben befizetése kerül. Így történt: a szeretetszolgálat átutalta a pénzt és ezzel ismét segített a nehéz sorsú családon.  

Egy nehéz teherrel lett könnyebb az élet súlya, amely évtizedek óta nehezedik Gyenizs Józsefné vállára. 

 

 

Lap tetejére